.jpg)
Egy neves belvárosi könyváruház monumentális termeiben sétálgatva valahányszor megállapodok az „ezoterika” feliratú sorok előtt, furcsa érzés lesz úrrá rajtam. Emberek tucatjait látom angyalos, csakrás, meditációs, jóslós és kártyavetős könyveket lapozgatva, elmélyülten. Ha a tudományos könyvekhez vagy a bestsellerekhez lépek néha megpördül valaki, leemel a toronymagasra épített könyvhalmokról egy kötetet és rohan a pulthoz. Az ezoterika más. Bizsergő kézzel válogatják, mi volna az aktuális lelki betevő, amit megvásárolnának maguknak.
Ha hazamegyek és bekapcsolom a tévét, országunk egyik leghíresebb érdekességekkel foglalkozó műsorában kétségbeesett Brooklyni vámpírokat látok, akik befestik magukat, fogaikat átalakítják és – saját bevallásuk szerint – tapintással nyernek energiát az emberekből. Kis hazánkban gazdagon élő mágust mutatnak, aki gömbjét símogatva kínál minőségi szolgáltatást kötelékekben, jóslásban és áldásban, természetesen csak akkor ha képesek vagyunk megfizetni.
Miért él gazdagon ő? És miért próbálkoznak oly elkeseredetten az emberek vámpírokká válni?
A misztikum, a fantázia és az ezoterika szorosan összekapcsolódó dolgok, noha a kapcsok mindenki számára másképp jelentkeznek. Az átlag nyugati ember egy halmazba dobja ezeket „humbuk”. Ám valóban így van ez? A plázákban sétálgatva mindenfelé a keleti kultúra értékes darabjai tekintenek vissza rám, szobrok, maszkok, színes, indiai ruhák, füstölők és lakásdekorációs berendezések, amelyek származási helye egy kontinenssel arrébb van; nyugati társainktól pedig még távolabb.
A világhálót is megfertőzte már az ezoterika. A nagy látogatottságnak örvendő multi-portálok összesére felkerült az elmúlt 3 évben az ezoterika, a misztika, a különleges gyógyítás története; mint egy berobbanó divat úgy hasított végig az embereken a keleti vallás, ezzel a világnézet, és mindenki saját websiteot készített a kis misztériumokkal és varázslatokkal teli világának. Itt csatlakozott be a szabad drogos forradalom biznisze, az éjszakai és kültéri party élet, a tibetiek megmentéséért tartott születésnapi bulik, és a spiritualitás összefonása a pszichedelikus világgal.
Érdekes kérdéseket vet fel ez a tény: vajon a drog tényleg kapcsolatban áll a spiritualitással? Ugyanarra a következtetésre jutnak a pszichedelizmus hívei, mint a keleti nagymesterek? Ha ez így van, egész könyveket tölthetnénk meg kérdésekkel, amelyekre talán már mi magunk is tudjuk a választ.
A dekoráció mellé könyveket is szórnak, itt köszönt viszont az energetika, az angyalok, a meditáció, a jóslás, a teremtés, a parapszichológia – mely sokak szerint a jövő egyik legizgalmasabb és leggyorsabban fejlődő tudománya – és a mágia. Igen, sokan le merik írni büszkén könyvük borítójára: mágia. A hétköznapokkal tudattalanul sodródó ember egyik pillanatról a másikra azon kaphatja magát, hogy egy tea mellett beszélik meg barátaikkal a jövőt, a varázslás tudományát, vagy együtt vetnek kártyát, ezáltal sorsot. Ezoterikus iskolák alakulnak, a természetgyógyászat, a modern „kuruzslás” már OKJ-s oktatás számba megy. De hol van vége az igazságnak, és hol kezdődik a divat?
Nemzetünk egyik dinamikusan fejlődő – hogy a gazdaság közhelyeit használjam – könyvkiadó cége méltán büszke arra, ahogyan azt honlapján is olvashatjuk, hogy kizárólag minőségi, ősmesterek tanításaiból összegyűjtött könyveket adnak ki, garanciát vállalnak a tartalom hitelességére és valóságbeliségére. Miért van erre szükség? Egyértelműen a véleményirányítás, valamint a misztika kibontakozása szinte a belvárosi plázákkal egy időben fertőzte meg a divatot – az öltözködést, a dekorációt és az irányvonalakat. Sorra nyílnak a keleties öltözezeteket preferáló bolthálózatok és kereskedelmi láncolatok tálcán kínálva nekünk egy 3000km- re fekvő kultúra alapjait és közhelyeit. Itt nyugaton azonban a keleti divatosodás együtt jár a mögöttes tartalommal, a mágiával, a jógával, a buddhizmussal és a kibontakozó spirituális világgal, ami ugyan eredményezhetné világunk kollektív tudatszintjének növekedését, de nem teszi.
A rendszer azonban, mintha egy a következő eón kibontakozásának peremén újabb lehetőséggel szolgálna azáltal, hogy az ezoterikát bontakoztatja. A véleményirányítás, a propaganda, a komplett tömegkommunikáció az ezoterikáról, a divatmágiáról, a vagány sátánizmusról és a vámpírokról beszél, azt persze elfelejti említeni, hogy az út létezik, de nem csupán egy van belőle. Ezeket az utakat biztosan nem fogjuk felismerni olyan könyvekből amik a láthatatlan cenzúra, a kiadó igényeinek és a nép akaratának szűrőin áthaladva jutnak a kezünkbe elcsúfítva, torzítva, megmásítva valamit, amit ma még igaznak lehet nevezni. Vagy talán valóságosnak.
Persze a rendszer jól tudja, hogy mi veszélyes és mi nem, elég megvizsgálni miről olvashatunk, és a hivatalos (esetleg fél-hivatalos) mágusok milyen szolgáltatásokat nyújthatnak nekünk. A megfertőzött értékrend az alapja a céloknak, azaz ha valamilyen csoda folytán mágikus erőkhöz jutunk, képessé válunk valóságunk bizonyos szintű befolyásolására, akkor sem zavarjuk majd meg a dolgok folyamát, hisz minket a szerelmi kötések érdekelnek, a jövendő, a kártyából és gömbből jóslás, az átkok, rontások, az anyagi jólét és a szerencse. Mindent megteszünk, minden szolgáltatást igénybe veszünk 21. századunk boszorkányaitól és mágusaitól, hogy igazán szerelmesek legyünk, sok pénz dagassza a buxánkat, és ne haljunk meg, amíg ki nem élveztük ennek a kettőnek minden pillanatát. Ha pedig valaki keresztbe akar tenni nekünk, csúnyán elátkozzunk és már ki is vontuk a forgalomból. Jobban belegondolva erre nem lehet azt mondani, hogy nem veszélyes a rendszer szempontjából, hiszen egyértelműen kiviláglik, ez egyenesen fantasztikus! Új módszerek önmagunk altatására és embertársaink pusztítására; tökéletes fogyasztók és felhasználók vagyunk. Ezek szerint, ha a kezünkbe adják a lehetőséget és a hatalmat, mi olyannyira szuggerálva vagyunk, hogy még használni is csak a rendszer szabályai alá dolgozva tudjuk, ez pedig még a vallásos vagy racionális nézeteknél is klasszisokkal szánalmasabb. Gyötrelmes, hogy az eszközöket tálcán kínálja saját börtönünk a szabadulásra, de mi odabentről is csak arra tudjuk használni, hogy erősítsük a rácsokat, amik körülvesznek minket.
Viszont ha ezeket a változásokat, hullámokat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy az újabb és újabb eónok, korszakok és generációk magukkal hoznak bizonyos megnyilvánulásokat emberi alakban. Olyan tudatok tűnnek fel a horizonton, akik egyik napról a másikra kisujjuk mozdításával döntik romba ideológiáinkat, vagy világítanak rá rémesen egyszerű dolgokra, amik valahogy nem fogantak meg bennünk. Számunkra ők adományok. Nevezzük őket bárminek, vagy kötődjön bármi nevükhöz –vallások, tanítások, háborúk – akkor és ott ők nem voltak többek egyszerű hírnököknél. Lényükben összesség teremtetett az egyéni tudatok kérdésfonalai között; összpontosultak a mentális energiák, és kiemelődött a kollektív tudatban fortyogó rengeteg gondolathalmazból maga az egyén, hogy átadjon belőle. És mi mit teszünk? Mit tesz a rendszer? Keresztre feszíti, kiűzi, elégeti, eltűnteti, sőt, manapság még az előtt eltűnnek, hogy őszinte és természetből fakadó kibontakozásuk megkezdődne. Nem szeretnék kérdéseket szaporítani, azoknak maguktól kell az egyénekben, de végiggondolva, mi minden kezünkbe adott lehetőséget eltapostunk, hiába küzdött a ciklikus törvény, hiába küldött egyénné formált egész-töredékeket, célját nem érhette el.
Jobban belegondolva nem mondhatok ilyet, ez ítélet, és mivel ezeknek, az embereknek a célját nem ismertem, a felettük álló mozgatórugókét pedig végképp nem, könnyen meglehet, hogy elérték a céljukat: magokat ültettek az emberek közé, amik szép lassan fejlődnek, gyarapodnak, és a kellő pillanatban gyökerük mindent elér. Korunkban sajnos kivárni ezt képtelenség, az életritmust sokszorosára növelve is csak széttárt karokkal állunk nap, mint nap a legapróbb események előtt, és várjuk, hogy következzen már be. Pedig meg kellene értenünk, hogy a mentális és asztrális világ semmivel sem lett gyorsabb, talán némileg telítettebb, de gyorsabb semmiképp. Ez úton haladva, pedig könnyen lehet, hogy sorsukat beteljesítő megnyilvánulások, melyekre ma világvallások, világnézetek, módszerek és tudások épülnek, elérték a céljukat, csak ezt még nem érthettük meg.
Ki tudja.
Az új eón új megnyilvánulásokat hoz magával, de ez nem jelenti azt, hogy az egyének értéktelenebbek, vagy hasztalanabbak lennének vele szemben, hisz a hírnök nekik hozza a hírt, bennünk találja meg a kellő támogatást és a tanítványt. Semmi sem változott, csak a körülmények. A történelem ismétli önmagát, minden összefügg mindennel – örök érvényű közhelyek több tartalommal és igazsággal átitatva, mint azt első, vagy akár sokadik hallásra hisszük.
